Kezdetek a jégen és az első tanítók

1979, Újpest. Egy kisfiú először csatolja fel a korcsolyát, még nem sejti, hogy ezzel nemcsak egy sportágat, hanem egy egész életformát választ. Azóta évtizedek teltek el, de a szenvedély, a csapatszellem és a jég iránti szeretet mit sem kopott. Az alábbiakban egy elkötelezett utánpótlásedző mesél a pályafutásáról, edzői filozófiájáról és arról, mit is jelent ma gyerekeket nevelni a jégkorong világában.

A jégkoronggal 1979-ben Újpesten ismerkedtem meg. Az első edzőim közé tartozott Szeles Dezső, Boróczi Gábor és Bóta Guszti – olyan emberek, akik nemcsak technikát, hanem hozzáállást és szenvedélyt is tanítottak. Később az utánpótlás válogatottnál Rozgonyi Gyuri, Zsitva Béla és Séra Miki formálták a játékomat – és talán már akkor elültették bennem az edzői hivatás magját is.

Az első lépések edzőként

Edzői pályámat a BP Stars U10-es csapatánál kezdtem. Azóta hosszú út vezetett az idei jelöléshez , a Bp Stars után MAC-nál edzősködöm, ahol 2011 óta dolgozom. Az itt töltött időszak alatt számtalan korosztályt vezettem, és számtalan emlékezetes pillanatban volt részem. A lévai edzőtáborok, a bajnoki győzelmek és a csapatbulik – ezek mind maradandó élmények.

Legemlékezetesebb szezonok, sikerek

Nehéz egyetlen szezont kiemelni, hiszen minden év más és más kihívásokat tartogat. De a 2006–2009 közötti back-to-back bajnoki címek örökké emlékezetesek maradnak. És persze az idei szezon a 2011-es születésűekkel, akik igazán különlegesek számomra. Nem felejthetem el az első kanadai túránkat , csakúgy mint az idei Bostont sem– ezek egy életre szóló élmények voltak mindannyiunknak.

A legnagyobb tehetség

Sokan kérdezik, ki volt a legnagyobb tehetségem. De én nem szoktam senkit kiemelni. A célom nem az, hogy egy-egy névvel villogjak, hanem az, hogy egyszer majd ezek a játékosok úgy emlékezzenek vissza ránk, edzőikre: „Ők hozzátettek valamit a karrieremhez.” Ennél nagyobb elismerés nem kell.

Zsiványok, sztorik – a csapat igazi aranytartaléka

Egy edző életét nemcsak a győzelmek, hanem a karakterek is színesítik. A legnagyobb zsivány talán Csicsák Erik volt – aki egy igazi csapatember, mindig tűzbe ment a társaiért, soha sem kellett egy kis csihipuhitól félteni.. Ami a legemlékezetesebb sztorit illeti… nos, az maradjon inkább titok!

Kedvencek a jégen – játékosok, csapatok, filozófiák

Kedvenc csapatom mindig az aktuális, akikkel épp dolgozom. De szívem mélyén mindig is a Toronto Maple Leafs volt az „örök favorit”. Kedvenc játékosom? Mindig az, aki a legkeményebben dolgozik, aki a legtöbbet teszi bele nap mint nap példát mutatva ezzel a többieknek.

Edzői filozófiám pedig egyszerű: megtanítani a gyerekeknek, hogy amit a sportban megtanulnak – kitartás, alázat, csapatmunka – azt vigyék magukkal az élet más területeire is.

Mit ad az U14-es korosztály a játékosoknak?

Ebben a korban a gyerekek nemcsak sportolók, hanem emberek is, akik épp formálódnak. A legnagyobb érték, amit az U14 adhat, az életre szóló élmények, barátságok, és az úgynevezett „life skillek” – vagyis azok a képességek, amelyek segítenek helytállni az élet bármely területén.

Zárszó helyett

A jégkorong több, mint egy sportág. Tanít, nevel, közösséget épít. És bár az évek múlnak, a jég mindig ugyanaz marad – tiszta, kemény, őszinte. Ahogy egy edző is: aki minden edzéssel, minden meccsel egy kicsit formálja a jövő játékosait – és talán a jövő embereit is.