Az elmúlt időszakok sorozataihoz hasonlóan szeretnénk egy újabbat indítani, amelyben Akadémiánk vezetőedzői értékelik a szezon eddigi történéseit. Az első részben, az U14-es korosztályban csapatával szinte mindig a bajnoki címért küzdő vezetőedzőt, Ritter Zsoltot kérdeztük a tapasztalatairól.
Mit gondolsz a felkészülésről és az előzetes korosztályos tervekről?
A felkészülésünk az előző években kialakított módszer alapján történt. Kezdve az augusztusi visszatéréssel és száraz tesztekkel. Ezt követte a lévai edzőtábor, ahol a látottak alapján meghatároztuk a célokat. A tavalyi év sikerén felbuzdulva mindkét korosztályos csapatunkat az A szintre neveztük, valamint a legjobb U12-es játékosokból kialakított csapattal, az U14 B bajnokságban indultunk. Egy komplett U12-es csapatot neveztünk egy korosztállyal feljebb, hogy olyan kihívások elé állítsuk őket, amelyek segítik a felkészülésüket, szerintem ez egyedülálló kezdeményezés. Ez egyben azt is eredményezte, hogy az U12-es korosztályban is mindenki egy kategóriával feljebb tud játszani. Fontosnak tartjuk, hogy a magas szintű mérkőzések száma a szezon során magas legyen, ezért évek óta bejáratott külföldi tornákon szerepelünk Kanadában, Québecben és Németországban, Füssenben, illetve partneri kapcsolatot alakítottunk ki az osztrák korosztályos válogatottal, és rendszeresen részt veszünk az általuk szervezett eseményeken. Sajnos ezek a programok idén a Covid miatt elmaradnak, de reményeink szerint a helyzet normalizálódásával ismét utazhatunk majd ezekre a nagyszerű eseményekre.
Hogyan alakultak a selejtezők az egyes csapatok számára?
Az eredményeink a döntés helyességét igazolták, hisz mindhárom csapat könnyedén vette az első akadályokat, és az U12 csapat is szépen helytáll. A1-es csapatunk veretlenül, 2 kapott góllal zárta a csoportkörét. Az A2-es a 4. helyen zárt és bejutott a legmagasabban rangsorolt 8 csapat közé A szinten. A 2009-es „B” csapat szintén csoportelsőként jutott tovább. Mindezeket összevetve úgy érezzük, hogy jó döntéseket hozva, kellemes meglepetést okozva vettük a bajnokság első szakaszát.
Mik a tapasztalataid, mi az amiben előre léptek a csapataid az elmúlt időszakban?
Ebben a korosztályban, és ebben az időszakban nem a taktikai elemeken van a hangsúly, hanem hogy mennyire tudunk közösséggé, csapattá formálódni és segíteni egymást. Gondolok itt a csapaton belüli rangsorra és a csapatok közti összetartásra, amit az átjátszás és közös edzések segítenek. Eredménynek és előre lépésnek tekintem, hogy a meghatározott identitásunknak megfelelően nyugodt, támogató közösségben tudunk sportolókat fejleszteni.
Ha egy pozitív dolgot kellene kiemelned a csapatodról, mi lenne az?
A vírushelyzet okozta nehézségek ellenére mindenki teljes mértékben próbál helytállni, és ebben a szülők is partnerek. Ennek ellenére, vagy épp ezért, az összetartás még erősebbé vált a csapatban, ami jó kiinduló pont a további munkához és fejlődéshez.