A harmadik részben, az aranygeneráció egyik emblematikus hátvédjét Tokaji Viktort, az U18 vezetőedzőjét kérdeztük meg a tapasztalatairól, a szezon eddigi történéseiről.
Mondj valamit a felkészülésről, és az előzetes korosztályos tervekről.
„2 év felnőtt másodedzői kalandozás után cseppentem vissza az utánpótlás U18- as csapatához. Nem voltam könnyű helyzetben, hiszen ez a korosztály az elmúlt 3 évben nem talált legyőzőre a bajnokságban, így adott volt a kihívás. Nagyon vártam már a munkát, hiszen dolgoztam már ezekkel a srácokkal az U16-ban, és kíváncsian vártam, ki és hogyan változott, miben fejlődött.
Mivel figyelemmel kísértem azért a történéseket, így voltak elképzeléseim a csapattal kapcsolatban.
Vezetőedzőként az volt a legnagyobb kihívás, hogy a kialakult helyzetben hogyan és miként tudunk egyáltalán egy igazi jó értelembe vett csapatot összerakni.
Ugyanis nem és csak kifejezetten a játékosokról, hanem a stábról is szó volt, mivel gyakorlatilag a felnőtt edzői garnitúra kicserélődött az U18-as edzői csapattal bizonyos szempontból.
A másodedzői feladatra Inglis Ákost kértem fel, mert egy fiatal agilis és természetesen MAC-os kötődésű, nem utolsó sorban pedig jelentkezett a vierumäki-i edzőképzésre, így abszolút beleillet a kirakóba, ráadásul szép eredményeket ért el profi jégkorongozóként is.
6 hetes nyári felkészülési programot állítottunk össze Kozák Attila száraz edző segítségével. A nyári felkészülést már nem befolyásolta igazán a vírushelyzet, épp ellenkezőleg…Extra motivációt jelentett, így mindenki a lehető legjobbját akarta nyújtani és ki voltak éhezve a srácok a közös munkára, ami az edzésekre is pozitívan ha-tott. Nem is beszélve arról a tényről, hogy elérkeztek egy olyan mérföldkőhöz ebben a korosztályban, ahol most találkoztak vagy inkább szembesülnek talán először azzal a ténnyel, hogy lesznek kiesők a csapatból a 6 hetes felkészülés végén.
Mivel szerettük volna a gyerekeket jégen is látni a keret végleges kialakítása végett, így hetente 2x tudtunk jégre menni talán egyedülálló módon a többi csapathoz képest, ami abban a helyzetben óriási előnyt jelentett számunkra, mind játékos mind pedig edzői szempontból.
Az augusztus már nyugodtabb mederben telt, bár a stábban történt változás hiszen Ákost a tanulmányai Finnországba hívták, így egy komoly feladat hárult rám, hogy megtaláljam az új segítőmet. Nem túl hosszas de annál izgalmasabb keresgélés után nagy örömömre egy újabb fiatal MAC-os kötődésű immáron ex-játékost sikerült találnom Lakatos Levente személyében, aminek szintén nagyon örültem.
A már kialakult csapattal kezdtük el a kemény munkát, szárazon, jégen és természete-sen mentálisan. Fontos pillérnek tartottuk, hogy a játékosok kapjanak mentális terhelést is, hogy jobban, könnyebben vegyék a majd eléjük gördülő akadályokat.
A bajnokság rajtjára elvégeztük azt a feladatot amit szerettünk volna, és nagy izgalommal vártuk a kilövést, hogy valódi nyomás alatt megméretethessük, hol is tartunk.”
Hogyan alakultak a selejtezők a csapat számára?
„Mindenki tudja, hogy az első mérkőzésnek a bajnokságban nagy a jelentősége, nem volt ez másképp nálunk sem, hiszen a fehérvári együttes idegenbeli legyőzése óriási lendületet, és jó visszajelzést adott a srácoknak, hogy jó úton járunk.
Az is természetes, hogy egy ilyen siker könnyen a fejekbe tud szállni és le tud téríteni az útról, ami természetesen meg is történt, de sok mindent tudtunk belőle tanulni.
A kvalifikációs kör első szakaszát a 3. helyen zártuk, a már fent említett okok miatt, illetve azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy egy elképesztő betegség hullám söpört végig a csapaton 2-3 héten keresztül, ami nagy terhet rótt a többi játékosra és kihívásra kényszerített minket is, hogy miképp tudjuk még így is hatékonnyá tenni az edzéseinket.
A feladatot egyelőre úgy tűnik sikeresen teljesítettük, hiszen a felgyógyult játékosaink – és edzőink – is szinte már a visszaállás pillanatában teljes értékű munkát tudtak végezni, de ehhez kellet mindenki elkötelezettsége és fegyelmezettsége is. Ugyanis szigorú szabályokat hoztunk a klubon belül és csak egészséges állapotban jöhetett bárki edzésre, amikor már készen állt a munkára.
Talán ennek is köszönhető, hogy sikerült ezt a periódust átvészelnünk, miközben egy igazán ütőképes és családias légkörű, mindent beleadó csapat kezd kialakulni, de hosszú út áll még előttünk.
Jelen pillanatban épp véget ért a kvalifikációs szakasz második köre, ahol a hátrányt ledolgozva első helyen zártunk. Mondanom sem kell, hogy ezt a pozíciónkat
szeretnénk megtartani a jövőben is.”
Mik a tapasztalataid mi az, amiben előre lépett a csapatod az elmúlt
időszakban?
„Csapatjátékban, döntéshozatalban és agresszivitásban fejlődtünk azt gondolom a legtöbbet.
Már a szezon elejétől kezdve tömjük a fejüket mindenféle okos dologgal és folyamatosan bombázzuk őket információkkal. Legyen szó jeges edzésről, száraz edzésről vagy épp meccsről.
Fontos, hogy megértsék az összefüggéseket és azt, miképp lehet jól és hatékonyan edzeni, azaz mit? miért? és hogyan csinálunk?
Továbbá fontos megérteniük azt is, hogy a mérkőzések közötti idő az a fejlődést kell, hogy szolgálja nem a felhőtlen szórakozást. Ez egy sarkalatos pont, mert kilöki őket a komfort zónából. De mivel érdeklődőek és nyitottak a srácok az új dolgokra, így jól látható a fejlődés ezekben a dolgokban is azaz mérkőzésen egész jól visszaköszönnek a már tanult játékelemek és már vannak komoly személyiség jegyei a csapatnak és ezt ők is látják.
A következő feladatunk pedig ezeknek a területeknek a még részletesebb szintű elmélyítése.
A számonkérés pedig azért szükségszerű, mert általa erőteljesebben alakul ki a játékosok kötelességtudata és felelősség érzete, ami együtt jár a személyiség fejlődésével a hokin keresztül.
Sok “meeting”-et tartunk akár csapat, de egyéni szinten is, azaz sokat beszélünk a srácokkal, mert érdekel minket edzőket, hogy ők miképp látnak dolgokat, milyen nehézségeken mennek keresztül épp (iskola,család, stb.) ezáltal a visszajelzésekből mi is hasznos információkat kapunk, hogy mi miért megy, vagy épp miért nem megy.
Ha egy pozitív dolgot kellene kiemelned a csapatodról mi lenne az?
„Nyitottság…
Ha nem volnának befogadóak, akkor hiába minden…de tanulni akarnak és ez a legfontosabb most ebben a korban. Olyanok, mint a szivacs…mindenre fogé-konyak, és ha meg van a “csali” akkor nem eresztik.
Ezen felül pedig már érettek annyira, hogy lássák az összefüggéseket és azt, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeres SPORTOLÓK és EMBEREK legyenek…
Mindemellett kiemelném azt a lehetőséget, amit a felnőtt csapatunk tud most nyújtani számukra játék és edzéslehetőségben, ami természetesen a fejlődésüket szolgálja minden tekintetben. Óriási fegyvertény az, hogy a felnőtt bajnokságban pallérozódhatnak azok a játékosok, akik tavaly még az U18-as csapat tagjai voltak, ezáltal komoly motivációt adva a mostani U18-as alakulatnak.
Már most is van olyan játékosunk – Ádám Zsolt személyében – aki mindhárom korosztályban érdekelt, de talán nem állunk messze egy újabb felnőtt bemutatkozástól sem. Emellett vannak már olyan kvalitású srácaink szép számban, akik már lassan-lassan alapemberré válhatnak az U21-es korosztályban.”
