A MAC Budapest Jégkorong Akadémia ezüstéremmel zárta a 2013-2014-es ifjúsági (U18) bajnokságot, melyen az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia csapata szerezte meg az első helyet. Ifjúsági csapatunk veretlenül nyerte a bajnokság alapszakaszát, mindössze egy vereséget szenvedett a rájátszásban. Sajnos nagy csatában ugyan, de a döntőben háromszor is győzött a fehérvári csapat.
Játékosaink tudatában voltak, hogy nem nyernek a harmadik, március 13-i mérkőzésen, akkor vége a bajnokságnak, így ennek megfelelően kezdtek a srácok. Mindkét csapat nagyon sokat korcsolyázott, felváltva forogtak veszélyben a kapuk. A kifejezetten sportszerű mérkőzésen háromszor került emberelőnybe a MAC ,szépen játszottuk a figurát, de valahogy az utolsó mozdulatba vagy lövésbe mindig hiba csúszott.
Talán már mindenki a hosszabbítást várta, amikor ismét lecsapott egy hibánkra a Volán és kíméletlenül kihasználta a megingásunkat. A gól után még nagyobb fordulatszámra kapcsolt a MAC, így az utolsó percben volt több óriási lehetőségünk. De sajnos az utolsó mérkőzésen, ahogy az elmúlt két mérkőzésen is hadilábon álltunk a góllövéssel, hiányzott az átütő erő.
Marton Tibor értékelése az ifjúsági döntőről:
Először is gratulálok a Volánnak, megérdemelten nyerték meg a bajnokságot.
Véleményem szerint kiváló három mérkőzés volt, mindkét csapat taktikailag és fizikálisan is felkészült volt és mindkét csapat keményen, de fegyelmezetten játszott. Bárcsak több ilyen jó csapatunk lenne.
A játékosaink mindent kiadtak magukból, ezen a téren senkinek nem lehet hiányérzete. A különbség véleményem szerint azt volt,hogy a kritikus pillanatokban mindig volt valaki, aki a Volánból előlépett és meghúzta szekerüket, egyszerűen tökösebbek, vagányabbak voltak.
Mind a három mérkőzésen több lövésünk volt, tényleg volt bőven lehetőségünk, de nem tudtunk gólokat szerezni, sőt azt gondolom, a legtöbbször igazán nagy kihívás elé sem állítottuk az ellenfél kapusát. Sok lövésünk nem volt minőségi lövés, több meccslabdánk volt, de ezekkel nem tudtunk élni .
Mindhárom mérkőzésen számunkra kritikus pillanatban volt egy-egy hiba, amit az ellenfelünk viszont kihasznált, egyszerűen bennük jobban élt a „gyilkos ösztön” . Mi a hangsúlyt a játékosok fejlesztésére helyezzük, ezért nyomást sem raktunk a srácokra, mégis a játékosok saját magukra helyeztek nyomást és ezt nem igazán bírták el. A mi célunk az aranyérem volt, sajnos ezt most nem a mi nyakunkba akasztották, ma roppant szomorúak vagyunk. De 16-18 éves srácokról van szó, nem gondolom, hogy ez egy óriási tragédia, a hibákból tanulnunk kell.
Egy dolgot szeretnék még megjegyezni. Természetesen mindannyiunk számára fontos ez a sport, ez az életünk, de vannak fontosabb dolgok is. Szeretném elmondani, milyen jó dolog, hogy láttam Mazzag Danit ellenfélként újra, és azt, hogy menyire reméljük, hogy Feher Jovan, aki most egy másik pályán harcol, minél hamarabb velünk lehet.
