Jégkorong Akadémia

U14: Szezonértékelés 2020/21 – Ritter Zsolt

Hogyan indult a csapat a szezonnak? Milyen célokat fogalmaztatok meg a szezon elején?

A célunk a szezon kezdetén az volt, hogy két A besorolású csapattal induljunk és hogy ez a két csapat mindenképp bejusson a rájátszásba. Azt tudtuk, hogy az 1-es csapatunk erős, hiszen már tavaly is ebben a bajnokságban játszottak és viszonylag jó eredményt értek el, úgy hogy nem voltak másodéves társaik, hanem elsőévesként szerepeltek. Igazából nem a fizikai és a technikai teher volt nagy, hanem a mentális. A 2-es csapatunk egy szakmai kihívás volt, hiszen azt szerettük volna, hogy egy felettük kategorizált bajnokságban tudjanak indulni, tehát erősebb meccseik legyenek. A srácok ezt az akadályt is megugrották, maximálisan teljesítettek, hiszen az első körben bent voltak a 6 között. A 3-as csapatunk pedig, akik kompletten előkészítő korosztályú játékosokból állt, a csoportjában amellett, hogy előkelő helyen végzett, nagy gólkülönbségű győzelmeket aratott. Ami meglepő volt számunkra, hogy az 1-es csapat úgy nyerte meg a bajnokságot, hogy nem kapott ki egyetlen meccsen sem.

A koronavírus járvány mennyire nehezítette meg a helyzetet (felkészülést, edzéseket, mérkőzéseket)?

A koronavírus járvány annyiban volt az ellenségünk, hogy évek óta járunk külföldi tornákra, ezek a tavalyi év tavaszán és idén is elmaradtak. Ilyen külföldi tornára járunk már 6 éve folyamatosan Kanadába, illetve 4 éve van egy együttműködésünk az osztrák korosztályos válogatottal. Az osztrák torna mindig egy 2 alkalmas szereplés, ami a bajnokság elején és a végén van megtartva. Ezek a mérkőzések nagyban hozzásegítették a csapatot a rájátszásra való felkészülésre. Mindezek mellett elmaradtak olyan minőségi edzőmérkőzések, amihez egy edzésen nem tudnak a játékosok hozzájutni, viszont olyan szempontból szükség lett volna rá, hogy elősegítsék a játékosok fejlődését.

Mi volt a legmeghatározóbb/legörömtelibb pillanata a szezonnak?

A legörömtelibb dolog talán az volt, hogy volt bajnokság. Sajnos nagy közös dolgok nem jöhettek létre a járvány miatt. Annak nagyon örültünk, hogy tulajdonképpen letudtuk úgy játszani a bajnokságot, hogy nem kellett se kihagyni mérkőzést, se nem kellett későbbre elrakni mérkőzést. Tehát, hogy úgy tudtuk menedzselni ezt a karanténos időszakot,- akár a tavaszit az otthon edzéssel-, hogy feltudtunk alaposan készülni. A gyerekek kaptak útmutatást, hogy egyedül, hogy tudnak edzeni, persze jobb lett volna a normál menetrend, de azt gondolom, hogy ezt a lehetőséget maximálisan kimaxoltuk. A nagy pillanatok legfőképp mindig a külföldi utazások és az együtt töltött idők, abból most kevesebb volt, hiszen nem volt erdélyi túra, se Füssen, se Kanada, úgy hogy ezek miatt hiányérzet maradt meg bennünk.

Mi a terv a nyári időszakra/felkészülésre a következő szezon kezdetéig?

A felkészülés 4-5 éve hasonlóan zajlik, nincs igazán ok változtatni rajta, mert azt gondolom, hogy elég sikeresek vagyunk. A korosztályváltás május elsején van, az új érkezők és a maradók egy 6 hetes felkészülés, illetve betanulási folyamatuk van, mind szárazon, mind pedig a jégen is. A jégen tulajdonképpen csak egyéni fejlesztés zajlik, szárazon pedig megtörténnek az első fizikai tesztek. Ilyenkor felmérjük, hogy hány játékosunk lesz a következő szezonra, az újaknak megtanítjuk, hogy mik azok a mozgásformák szárazon és jégen, ami hozzásegíti őket a következő szakaszhoz. Valamint ilyenkor már valamilyen szinten kategorizáljuk a játékosokat is. Ez a 6 hetes felkészülés ott ér véget, amikor az iskola is normál esetben (június közepén), onnantól egy 8 hetes egyéni programjuk van a játékosoknak, ami augusztus elején fejeződik be, ott van egy ellenőrző teszt is. Akörül kezdődik a nyári edzőtábor, ahol igazából a nyári munka és az egyéb skillek alapján helyezzük el egy rangsorba a gyerekeket. Ez alapján döntjük el, hogy milyen csapatot, hol és hányat indítunk.

Mi az, ami a jövőben fejlesztésre, újításra szorulna?

Szerintem, ami mindenhol trend, az az egyéni képzés, amiben nincs határ. Azt kell a gyerekekben tudatosítani, hogy nagyon jó dolog kölyökbajnokságot nyerni, de ha ő élsportoló szeretne lenni, akkor neki ez még az út eleje nem pedig a vége. Tulajdonképpen 17 éves korára kell egy játékosnak megugrani egy olyan lécet, aminek ez is egy olyan állomása, hogyha kihagyja, akkor nem fogja tudni megugrani. Meg kell tanítani őket edzeni, kötődni az egyesülethez, a többiekhez, és a társasághoz. Úgy gondolom, hogy ezekben a alacsonyabb korosztályokban még nagyobb hangsúlyt kell a pedagógiai dolgokra helyezni.

(Fotók: Szűcs Attila – TSH Photos / MJSZ)